Norah V. A. : Ceron

Avagy történet a kiút felé

Utolsó kommentek

Feedek

I. 1.

2007.08.12. 14:01 | Ceron | Szólj hozzá!


Nerys a Phasein nagyváros életében nevelkedett fiatal teremtés, akit szülei igazságos, ám de igen éles nyelvű természettel áldottak meg, és semmi kétség nem volt afelől sem, hogy így – tiltakozva a normális ellen – nehezebb dolga lesz az életben, mint a sima földi halandóknak. Ez az általános iskolai évek során kezdett egyértelművé válni, amikor mindenki más a divat és a kommersz zene megszállottjává vált, Nerys már akkor is az értelmet kereste a sorok között. A zenét mindig is nagyon szerette, az iskola mellett szinte minden idejét dalszövegfordítással töltötte. El nem tudta képzelni milyen, hogyha valaki unatkozik; a fordítások mellett számtalan kreatív témában próbálta ki magát, imádott rajzolni, festeni, és írni.  Fogékony, és érzékeny volt minden olyan dologra, ami bármilyen mértékű jelentőséggel bírt. Akár egy fehér felület, amit tele lehetett firkálni érthetetlen és bánatos alakokkal, netán egy újságkivágás, ami remekül beleillett egy kollázsba, amit dísznek készített otthon, a szoba falára.

Az iskolában az a gyakorta ismert kép fogadta őt, mint szinte minden kislányt és kisfiút, akik frissen, reményekkel és kiváncsisággal tele bekerülnek egy osztályba, ahol már nem csak személy szerint velük törődnek, hanem egyformán kezelnek mindent, és mindenkit. Van aki jobb, van aki gyengébb, és sajnos a kisebbfajta farkastörvények miatt ha a tanár elhagyja a termet, csak magára számíthat az ember.. Nerys sosem volt az a magát megvédő, pofont visszaadó fajta gyerek, inkább elgondolkodott azon: mit miért kap, és hogyha számos szúrós megjegyzésre visszaszólna, akkor ő maradna alul ezekkel szemben. Inkább kisírta a bánatát egyedül, és ebből kevésbé volt gond, mintha jól megregulázná azt, aki megbántotta.

Állandó barátai szinte sosem voltak, szinte minden évben mást talált, akivel jót lehetett beszélgetni, bolondozni a „komoly” hangvételű felsőbb osztályban. Persze erre az időszakra is jellemző volt, hogy különböző kis „szövetségek” alakultak ki a felső tagozatosok közt, amelyek hol háborúztak, hol békültek egymással; Nerys soha egyik ilyen társulásba sem tartozott bele. Nem értette sohasem, miért kell több felé húzni az osztálynak. És ott volt az évolyamban lévő másik közösség is, ahol ezek a rivalizálások igazán kikristályosodtak.

Nerys két dolgot utált teljes szívéből az általánosban; az egyik a testnevelés óra, a másik pedig a csapatmunka volt. A mozgással semmi baja nem volt sosem – kivétel, hogy életében egyszer nem tudott rendesen felmászni egy kötélre - , de az ott elszabaduló indulatokat viszont sosem tudta befogadni. Igazából nem sikerült rájönnie arra, mi a jó abban, hogyha a fiúk teljes erőből nekirúgják a kosárlabdát egy lánynak, vagy éppenséggel kislabdával kell kidobóst. Biztos más osztályok, évfolyamok is megszenvedték ezeket az órákat szerte a világon, de Nerysnek gyakorta voltak rémálmai ezek miatt az érthetetlen, igazságtalan apróságok miatt. A csapatmunkával egyetlen problémája volt, hogy mindig ő dolgozott benne egyedül.

A bejegyzés trackback címe:

https://ceron.blog.hu/api/trackback/id/tr56138114

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.