Nyolcadikos korára, a ballagás idejére eldöntötte, hogy Kung-fu edzésekre fog járni egyik barátnőjével. Fay Belgiumban élt tízéves koráig, és Nerys mindig csodálta azért, mert van egy teljesen másik anyanyelve. Fay szülei a Külügyminisztériumban dolgoztak, és ezért roppant nagy műveltség uralkodott a családjukban; mindemellett ugyanolyan kedvesek, és humorosak maradtak, mint amennyire tanultak voltak. Fay és Nerys első edzése komikusan sült el, hiszen mivel először mentek el a terembe; nem tudták, hogy az a felnőtteknek tartott alkalom előtti időben zajlik – sikerült részt venniük egy nyolc-kilenc éves gyerekeknek tartott edzésen. Ezen nagyon jót mulattak egészen addig, amíg el nem jutottak az igazi Kung-fu-ra, ahol nem tíz kis kölyök, hanem negyven életerős, 18-30 éves férfi és nő mozdult egyszerre különböző hangos, és fárasztó formagyakorlatokra. A két barátnő összenézett, elmosolyodott, és annyit mondtak:
-Gyerünk! –
Az első időkben rengetegszer megbánták, hogy eljöttek egy ilyen harcművészeti edzésre, hiszen iszonyatos mennyiségű erőnléti gyakorlat volt, és mellette elenyésző tanulnivaló: alig láttak cifra kardokat, lánckorbácsokat, és legyezőket; viszont tudták, hogy testiekben és lelkiekben meg kell erősödniük egyaránt, hogy aztán jogosan vehessék a kezükbe az újabb és veszélyesebb technikákat. Fay és Nerys felnéztek az edzőjükre. Nem volt olyan alkalom, amikor úgy mentek volna haza edzésről, hogy otthon nem mesélnek el mindent, mit mondott a Si-tai. A szülők egyáltalán nem ellenkeztek a Kung-fu miatt, egész egyszerűen ráhagyták a lányaikra. Csak akkor néztek felvont szemöldökkel, amikor sikerült megannyi zúzódással, és véres sebekkel hazatérniük. Valójában ezekre a sérülésekre is büszkék voltak, hiszen megharcoltak velük, és megharcoltak értük is.
Nagy hasznát vették a művészetüknek minden területen. Fay-nek sikerült csapongó, mindenbe belekóstoló énjének önuralmat gyakorolnia, Nerys pedig végre erősebb lett, és végre nem ő futott be kifulladva utolsónak azokon a bizonyos testnevelés órákon. Az osztálytársai végül átgondolták, hogy érdemes-e Nerys-nek szólni, hogyha valamiben nem értenének egyet, és pár próbálkozás után rájöttek, hogy inkább ráhagyják. Többet nem kezdtek vele; noha Nerys soha egyikőjüket sem bántotta volna elvakultságból, hiszen ezt tanulta edzésen is.
A gimnáziumra való felkészülést nagyban segítette az iskola előkészítője, ahova Nerys járt. Végre testközelből láthatta, milyen helyre megy majd tanulni, és kikkel fog talán egy osztályba kerülni. Itt ismerkedett meg egyik legjobb barátnőjével, Darrell-el.
A záróvizsga közeledtével végre mindenki az osztályban csak magára, és tanulmányaira koncentrált. Nem volt helye rivalizálásnak, szinte már segítették egymást a kis évfolyami szövetségek is. Fay viszont rájött. Hogy ő ezentúl fasiszta tanokat fog olvasni, és örült annak, hogy végre talált egy olyan tiszta eszmét, ami alá vetheti magát. Nerys viszont egyáltalán nem nézte ezt az egészet jó szemmel. Azt hitte, elég a Kung-fu szellemisége mindkettőjüknek; hogy létezik jó, és létezik rossz; fekete és fehér, édes és sós. De nem így történt. Nem tudtak közös nevezőre jutni ezzel kapcsolatban; és mivel Fay másik középiskolába jelentkezett, mint Nerys, így a záróvizsga után megszakították a kapcsolatot.
Utolsó kommentek